Utcazene

Kálvin téri aluljáróban gitározott egy srác, nem is akárhogyan.
Egy napba telt, mire rájöttem, mi is volt az a dal, amivel megpendítette szívem húrjait.
Imádom, gyönyörű!

Már a dátum sem a régi...

Valószínűleg csupán vegetálni tudnék kávé nélkül.
Már a másodikat iszom ma.

Nem szoktam különösebb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy eggyel nagyobb számmal jelöljük az évet, de most ez teljesen máshogy alakult. Egyrészt arra törekedtem, hogy minden függőben levő ügyet elintézzek még 2009-ben, másrészt megérlelődött bennem a csendes elhatározás, hogy mostantól jobb ember leszek. Nem nevezném újévi fogadalomnak, mégis az évszámváltáshoz köthető. Sajnos eddig semmi jelét nem tapasztaltam, hogy jobb lennék, mint korábban. Attól tartok, hogy ahhoz tenni is kell valamit. Illetve úgy kell cselekedni. És úgy kell viselkedni, és úgy kell beszélni. És amikor dönteni kell (folyton, mindig, de legalábbis túl gyakran), helyesen kell dönteni.

Nehéz lesz, na.

20091029

Igazán remek, remek nap volt!

Először is Ildi barátnőm főzött nekem egy ISTENI hosszúkávét forró tejjel, amit üvegpohárból ihattam meg.

Azután a barátocskámmal ebédeltem a Minyonban. Chilis lencselevest füstölt tofukockákkal, görögsalátát, amihez valami eszelősen finom hagymás kenyeret adtak; hekkfilét majonézes krumplival és citrommal (ahogy kell), mandulás rántott pulykamellet rizibizivel; Eszterházy kockát soook-soook hajszálvékonyra szelt, pirított mandulával megszórva és csokoládémousse-t keksszel, ami inkább piskóta volt, de elképesztően finom! Minden! Minden eszméletlenül jó volt, de tényleg. Mindössze három kifogásom lehet: a leves nem volt elég meleg, valami rejtélyes oknál fogva többet kellett fizetni, mint amire számítottam (de még így is megérte szerintem, kettőnknek egy itallal volt az egész 3820 Ft), és viszonylag sokat kellett várni. A viszonylagosságról: én eleve úgy vagyok kondicionálva, hogy ha az ember beül egy étterembe, az az alap, hogy rengeteget kell várni, na meg rá is értem. A barátocskám viszont nagyon úgy érezte, hogy túlságosan hosszúra nyúlik az ebédszünete.

És végül megnéztük A csábítás művészetét. Rátóti Zoltán brillírozott benne!

Itt a vége, fuss el véle.  Nehezményezem, hogy a Castróban nem volt hely csütörtök este. Sem a Sirályban. (Pedig tagkártyám is van!) És hogy a Kuplungban nincs pingpongasztal, túl hangos a zene, csak ropit árulnak az italokon kívül és hideg is. Valamint hogy a 47-es villamos pótlóbusza suttyomban indul a Deákról szükség esetén, nehogy véletlenül felszálljanak a villamosmegállóban didergő utasok.

Valamiért nem tudok youtube videót beilleszteni, úgyhogy nem illesztek be. A lényeg: Kate Nash is szereti a citromot.

Mondj le róla és megkapod

Gonosz akarok lenni

Eartha Kitt - I Want To Be Evil

Legközelebb a színházban át kell majd ülnöm máshova csak azért, hogy ráléphessek mindenki lábára!

Főként

Az exit magazin már nem először késztet káromkodásra.

Egészség rovat, Édes csábítás című cikk a csokiról, bevezető szöveg: "Lehet barna, fekete és fehér, töltött vagy kemény, de mindegyik finom, édes és fogyasztása - főként a nőknél - lelkiismeret-furdalással jár..."

Korábban a kávéról írtak hasonlóan mélyenszántóan, amikor is azt nem mulasztották el megemlíteni, hogy (nem szó szerint idézem) "jó hír - főként a hölgyeknek -, hogy a koffein segít a zsírégetésben."

Főként nem inkább a túlsúlyosaknak kellene lelkiismeret-furdalást érezniük vagy örvendezniük?

Főként, bazmeg.

Ebédem

Vargányás csirke

Hozzávalók:

• 1/2 csirkemellfilé
• 5 közepes vargánya (vagy több kicsi vagy kevesebb nagy)
• vaj, olivaolaj
• só, bors
• tejföl
  

Elkészítés:

A csirkemellfilét felkockáztam kicsire, picit sóztam-borsoztam, vajat és olivaolajat hevítettem wokban, abban a csirkét barnulásig sütöttem, aztán hozzátettem a vargányát felkockázva, megint só-bors, pár percig együtt sütöttem őket, és a végén hozzákevertem annyi tejfölt, hogy egyenletesen bevonja az egészet.

Rizst csináltam készítettem hozzá.


Főtt rizs (ősi indiai recept)

Hozzávalók:

• 1 egység rizs
• 2 egység víz
• kevés só

Elkészítés: 

A vizet a sóval felforraltam, majd a rizst belezuttyintottam a forró vízbe. Mire az összes vizet felszívja, addigra megpuhul. Nagyon kis lángon, fedő alatt az ideális.

Az egész művelet fél óráig tartott, ami azért is jó, mert iszonyúan éhes voltam már. Két-három személynek elég, kár hogy egyedül vagyok.

Török kávé

Az történt, hogy olyan rég főztem kávét segafredo intermezzóból, hogy elbizonytalanodtam, hátha mégsem olyan rossz, mint rémlik. Úgyhogy vettem. Nos, a kotyogós kávéfőzővel valóban nem kompatibilis, keletkezik egy rendkívül zavaró kesernyés mellékíz, viszont adtam neki egy esélyt törökösen elkészítve.

Így egészen kiváló! A színe, az illata, az íze! Mihamarabb be kell szereznem egy dzsezvát. Alighanem még ma.

2 in 1

Több millió forintért nem csak autóm van, hanem szaunám^* is! Az egész család örömére.

^*Szaunaként csak 30 °C fölötti külső hőmérsékletnél működik, közvetlen napsütésen.

Michtől

Vesse össze a két képet:

A hasonlóság megdöbbentő!

Ráadásként egy nyelvtörő, mondja ki most Ön:
"Kenguruszerű szaró kutya, szarókutya-szerű kenguru."

Figyelmüket és együttműködésüket köszönöm!

A kiskutya és a velőscsont

*

Legyen jelen a weben!

Van egy olyan érzésem, hogy szétforgácsolom magam, túl sok helyen vagyok jelen a neten:

• freeblog 
• twitter
• facebook
• iwiw
  
• hotdog
• szánalmas
• meg még ami most épp nem jut eszembe.
  

Aahh

I'm an Andy Singer fan

Én azt nem értem, hogy hogyan létezhetnek olyan autósok, akik nem buzdítanak mindenkit biciklizésre meg tömegközlekedésre?
Hiszen több helyük lenne autózni, meg jobb lenne nekik is a levegő.
Talán a hülyeséggel lehet összefüggésben valahogy.

Kéne...

 Nála találtam, ilyet kéne csinálnom nekem is rendszeresen.

Diós keksz

A Tökéletes Keksz:

• 30 dkg diót nem túl finomra darál,
  
• 3 ek. lisztet, majd
• kb. 1-1 dl tejszínt és mézet  hozzákever - jó ragacsos legyen,
  
• kiskanállal teflontepsibe rak porciókat,
  
• előmelegített sütőben megsüti 10-15 perc alatt.

A gázsütőm nem éppen precíziós, van rajta I. és II. fokozat, valamint alsó vagy felső láng állás. Az utóbbi paramétert sosem bolygatom, mert ahogy most van, az mindenre jónak bizonyult, a kekszeket a kisebbik lángon sütöm általában, és olyankor a hosszabbik idő szokott kelleni.

Eleddig ez a legjobb keksz, amit előállítottam, pedig a többire is meleg szívvel (és korgó gyomorral) emlékezem.

Folyton éhes vagyok, mondtam már?

Bicóra fel!

• Fülig érő vigyort csal az arcodra
• hazaszállítja a cuccaidat
• olyan érzés, mintha repülnél
• gyorsabb és könnyebb a gyaloglásnál
• halk, mint egy egér
• a Föld egy kis extra szeretetet küld azoknak, akik bicikliznek (ez tudományosan bizonyított)
• acélos lábakat eredményez
• nem kell üzemanyagot venni, parkolási díjat vagy autóbiztosítást fizetni... hurrá!
• elsuhansz a dugók mellett
• lassítja a globális felmelegedést
• nem bocsát ki káros anyagot
• formálja a feneket

Élesztő nélküli kenyér

Olvasóim nagy része már tudja, hogy megsütöttem életem első kenyerét. Indokolatlanul büszke vagyok magamra, mert a recept nagyon egyszerű.

Fogtam a gyúrótálat, beletettem egy púpos teáskanálnyi sütőport, egy naaagy csipet sót, 2,5 dl vizet, egy evőkanál olivaolajat, ezeket kicsit összekavartam, majd hozzátettem 40 dkg lisztet, amiből 25 dkg Graham liszt volt, 15 dkg pedig teljes kiőrlésű rozsliszt. Ezt szépen összegyúrtam, nem kellett erőlködni, tiszta élvezet volt. Hengerré formáltam, csini kis hosszúkás kenyér formára, egy órán át pihentettem, majd betettem sütőpapírral kibélelt tepsiben a sütőbe és úgy 50 percig sütöttem az alacsonyabbik fokozaton. Azután vizes kézzel végigsimítottam, és tiszta konyharuhába bugyoláltam. Ez utóbbi mozzanat nem tudom, hogy szükséges-e, de ártani nem ártott.
Aztán mosolyogtam rá és vártam, hogy kihűljön.

Nagyon finom, nagyon egészséges!

Szeretek enni,

és ezért főzni is hajlandó vagyok néha. Egyre gyakrabban. Ha így folytatom, előbb-utóbb eljutok majd oda, hogy lesz három fogás egymás után, vagy hogy csinálok alaplevet. De addig hosszú még az út.

Egyelőre ott tartok, hogy egész jó hagymalevest tudok csinálni úgy, hogy nagyobbacska kockákra vágok 4-5 hatalmas vöröshagymát, olajon megpárolom, kicsit sózom, felöntöm 1,5 l vízzel, felforralom, teszek bele 3 marhahúsleveskockát, tejfölös habarással besűrítem (a teljes kiőrlésű rozsliszt egyik lehetséges felhasználási módja), tálaláskor pedig ízlés szerint szarvasgomba ízű olajjal vagy apróra vágott petrezselyemzölddel dúsítom.

Meg az van még, hogy rászakadtam a zabpehelyre meg a kekszekre. A zabpelyhes kekszekre pedig főleg. Kekszet csinálni azért szeretek, mert akármikor neki lehet állni, és aztán akármikor meg lehet enni. Ez itt két napig bírta.

Hű, meg egyik nap kincset találtam! Valamelyik elmúlt húsvét csokitermését úgy eldugtuk, hogy csak most került elő. Ott álldogáltam a szegény jobb sorsa érdemes tojások és nyulak fölött, tanakodtam, mi legyen velük. Hát csokifondü! Fogtam az összeset (elég jelentős mennyiség volt), kibugyoláltam az alufóliákból őket, összetörtem lábosba, tettem hozzá vajat meg tejszínt meg tejet úgy érzésre, mindenből egy keveset, szép csendesen összeolvasztottam őket, elegyítettem, felforraltam, aztán banánt meg narancsot mártogattunk bele, és olyan jó volt!

Műhiszti

Ez szerintem vicces!